Ezüst Remete IV.

 Ezüst Remete IV.

Féltem; az érintkezéstől, a csóktól, attól, hogy nem tetszem neki, és hogy nem lesz megelégedve velem. De miután egy ideig így álltunk, és én éreztem az illatát, testének melegét és erejét, minden természetessé vált.

  Miután lefektették Aeront egy ágyra rögtön vizet és kötszereket hozott Anett, mivel nem ismerte ki magát a nagy házban ez eltartott egy darabig.

-  Egy… nekromanta… közeleg... – suttogta erőtlenül Aeron. – sokan vannak… - habos vért köhögve fel a torkán, a száját meg akarta törölni, de a keze azon nyomban visszaesett a paplanra. 

- Ez, fáj? – s máris a férfi bordájához nyúlt. Amaz pedig felordított, végeredményben az egész teste egy merő fájdalom volt, a lova hátán töltött időben hol magánál volt, hol pedig eszméletlenül feküdt rajta. 

- Kiihh…b…szttt…ul! – felelte Aeron nagy köhögések közepette és cseppet sem nemeshez méltóan. A habos vér egyre csak gyúlt a vértől maszatos ingen, amelyen már a sötétebb rászáradt foltok is megjelentek.

- Levetkőztetlek. – a Gróf kétségbe esetten pillantott a félvérre, ő ugyan fel nem kel innen ameddig be nem gyógyul az összes sérülése.  Egy gond van ezzel, nem tudja, hogy ez mikor fog megtörténni, mert az energiáit is úgy lenullázta, hogy moccanni is alig bír, a varázslatok elvették az összes erejét a testi sérülések pedig csak rosszabbítanak a gyógyítási folyamat gyorsaságán. Eyes megfogta az egyik fejvadász tőrét és könnyed mozdulatokkal szabta fel a másik férfin a ruhát.

- Fiam, nem tudunk be menni, ki kell bírnod éjjelig, a nő még nem tud rólunk.  – érkezett szellemnyelven a Főnök hangja. – Bocsáss meg nekünk fiam.  – Aeron őrjöngeni tudott volna még nem mondták el neki, ő pedig itt szenved, jó néhány bordáját eltörte és az egyik át is szúrta a tüdejét, a fejéről nem is beszélve azt is jócskán beverte.

- Itt van, ezt vedd be! – utasította a félvér Aeront, egy apró tégely került elő hirtelen az ágy melletti asztalkára.  – Az egészet. Míg ébren vagy vissza kell ugrasztanom a válladat és néhány csontodat helyre tenni.  Aeront már csak egy vékony lepedőt takarta, mire beért Anett, a Gróf egy újabb véradagot köhögött fel, miután Eyes visszarakta a vállát, a kis tégely tartalmának hála a tudatánál volt, de tompa sajgásként érzékelte a vállában a fájdalmat, a nyelve pedig teljesen lezsibbadt a fájdalomcsillapító főzettől, úgy ahogy a torka és a hangszálai is, ezért sem jött ki egyetlen hang sem a torkán. Megadóan hanyatlott vissza a párnáira és üveges, fátyolos tekintettel meredt a plafonra. 

- Aeron, még nem szabad elaludnod!  Figyelj ide! – sziszegte Eyes összeszorított fogakkal.  Anettet a sírás kerülgette a saját apróbb sérülésein kívül még nem látta másét sosem, ilyen töméntelen mennyiségben pedig egyáltalán nem. A szíve összeszorult, látva hogy az ágyon fekvő férfi mennyire szenved. Az a férfi, aki eddig olyan távolság tartó volt vele és érzelmektől mentes, a fürdős jelenetet kivéve, megrendítette a szívét. 

- Anett, gyere ide! Később is kitisztíthatod a sebeit, de most inkább vond a figyelmét magadra. Menj az ágy túloldalára és beszélj hozzá! – utasította a féltünde a még mindig az ajtóban ácsorgó nőt.

Aeron érezte, ahogy besüpped mellette az ágy és rövidesen megérezte a méz és liliom illatot, mélyet szippantott a levegőből, de sóhaja köhögésbe fulladt.  Anett az egyik gyolcs darabbal törölgette meg a férfi száját.  Majd elhajította az anyagot az ágy másik oldalára. Aztán fogott egy másik anyagot és azt már a vízbe mártva s jól kicsavarva a Gróf arcához érintette, elkezdte letörölgetni Aeron vértől, portól és verítéktől mocskos arcát. 

- Nem tudom, mit mondhatnék neki. – felelte kétségbe esetten a nő Eyesre pillantva.

- Bármit, bármit csak ne ide figyeljen. – sziszegte továbbra is az erőfeszítéstől a félvér. Ő nem értett a gyógyító mágiához, az –az ágyon fekvő hasznavehetetlen férfi szakterülete volt.  Az álcázáshoz értett ebből kifolyólag az Árny mágiát használta.

- Tudja, nagyon haragszom magára! – szólalt meg Anett.  – Igen, magára – látva a férfikérdő tekintetét. -  Ott hagyott, pedig megígérte, hogy a városba megyünk, még szép ruhát is kaptam! Életemben először, úgy öltözhettem, ahogy egy kisasszonyhoz illik! Maga, pedig mint egy rossz udvarló ott hagy kétségek között! – a szavak megállíthatatlanul törtek fel a lány ajkáról. – Meg ne merjen nekem itt halni addig ameddig nem segített nekem valahogy, mert különben maga után megyek, és addig rugdosom vissza, ameddig újra nem lesz a régi. Morcos Gróf, akit megismertem! – a nő ajka megremegett, mégis folytatta Aeron arcának megtisztítását. 

- Hiányoztál nekem, tudod! Életemben először melletted tudtam igazán elaludni, álmok, hangok és a hűvös pince fuvallat nélkül.  Azon a napon, nem loptam el semmi, képzeld! - Elkezdett lejjebb is haladni a nyak felé, időnkén új gyolcs darabot vett elő, ha már a kezében tartott túlságosan piszkosnak tűnt, mégsem vette észre, hogy letegezte a Grófot, akinek bár csukva volt a szeme, mégis tisztán hallotta azt, amit a lány eddig elmondott neki.

 A lenyugvó nap fénye vörösen festette be a szobát, s a három ott tartózkodót. Eyes megkönnyebbülten emelkedett fel, s pillantása megállapodott a pároson.  Ügyesen együtt dolgoztak, ő kitisztította a sebeket, talált bennük jó néhány nem oda illő tárgyat, apró csontokat, és más egyéb szövet darabokat. Anett pedig megtörölgette végig mosta Aeron testét és bekötözte tiszta gyolccsal miután tett rá valami fura szagú kenőcsből amit Eyes adott neki.

- Így, most már hagyjuk magára egy kicsit. – ugyan is, minél jobban igyekezett, hogy az Ealamathok még alávethessék néhány gyógyító rituálénak.  Eyes úgy tervezte, hogy egy jó fürdő jót fog tenni ez után a nap után, Anett is megmosta a kezeit és gyorsan megtisztálkodott, úgy döntött, hogy a férfi mellett fogja tölteni az éjszakát, hogy figyelje és szemmel tartsa. Nem tudta megmagyarázni, hogy miért, de valamiért különös vonzalmat érzett a férfi iránt.  Megkedvelte, mert amikor észrevette, hogy mit tulajdonított el tőle, nem veréssel fenyegette, elég volt csak pusztán a megjelenése és az, hogy fejből tudta mi van a lánynál. Nem ütötte meg és nem zárta be sehova sem. Az a mély, bársonyos bariton, amely legtöbbször hűvös volt vele, mégis érezte, hogy volt már zavarban is mellette a férfi, bár azt nyíltan sosem vallaná be. Mosolyogva vágott át a szobáján az ablakhoz, hogy kibámuljon azon, a szeme sarkából némi mozgást vélt felfedezni az erdő szélén ám mire oda pillantott addigra mintha semmit sem látott volna. Gondolatban azon merengett, hogy mi van ebben a férfiben, ami így megnyugtatja és miután mellette aludt sokkal könnyebb volt a kastélyban is mozognia, nem kerültek hozzá a tárgyak sehogy sem. Különös.

Fertály óra múlva Anett tiszta ruhákban és egy bögreforró teával a kezében lépett be Aeron szobájába. Első pillanatra a hideg levegő csapta meg az arcát, ami beáradt a szobába, aztán közelebb lépdelt az ágyhoz. Aeronnak hűlt helye volt, az nem lehet, hogy kikelt volna és nem… Nem sétálhatott ki olyan állapotban az ablakon.

Nem is figyelte, hogy hova teszi a bögréjét hangosan csörömpölve esett le a padlóra.  Az a mozgás, amit látni vélt, biztos a férfi volt. Dacolva az intelemmel, hogy engedély nélkül nem teheti ki a lábát a kastélyból, érvényét vesztette.  Szélsebesen szaladt abba az irányba amerre a mozgást látta, a szoknyája alját térdig felemelte, s csak futott és futott. Utol kell érnie Aeront, hogy tudja, minden rendben van vele és vissza kell vinnie a kastélyba, hogy lefektethesse.  De előtte vagy utána jól lehordania, hogy hogyan merészelte kitenni a lábát a kastélyból. Nem is érti miként mászhatott ki a körülbelül akkora mélységben levő ablakon, mint ő maga. Ha egészséges lenne, még megértené… De így, nagyon is aggódott, hogy még jobban összetöri magát. 

A fák és a bokrok összekarcolták a testét, nem egyszer orra bukott, de folytatta a futást, egy meredek leejtőn bucskázott le maga se tudta miért, de érezte, hogy jó helyen jár. Négy kézlábról tápászkodott fel, a tenyerét dörzsölgette és a ruháját porolgatta, amikor végre fényt látott a közelben, ki futott egy tisztásra, ám neki ütközött valami magasnak és puhának.

- Ssshhh…- hallatszott a hang mögüle, mielőtt még sikíthatott volna. Dermedten fordult meg, egy igazán magas valami állt vele szemben.

- Miii… mi… és… Aeron!!! Én… Ő… Én… Ne… Nem… eeeszik meg…eeengem sem! – azzal összecsuklott ám mielőtt még ájultan földet érhetett volna erős karok fogták meg és emelték fel, s a fénykörbe vitték, Aeron mellé.

Aeron semmit sem vett abból észre, hogy megmozdították és keresztülvitték az erdőn. Már rég a megújulási állapotban volt. Ami azt jelentette, hogy mélyen alszik, s ha szükségét érzi, bár fel tud kelni, de érdemben nem tudna megmozdulni. Ezekben az órákban igen sebezhető a férfi. Ezért is hozták ide az Ealamathok, hogy amit még össze kell, forrasztani a férfiben azt megtegyék aztán a gyógyulás és feltöltődést rá bízzák. Hiszen sokat veszített az energiáiból, egy halandó már rég bele halt volna abba, hogy ha annyi mágiát használt volna el, mint ő.

Anett pillanatokon belül magához tért és teljesen meg volt döbbenve, azok a magas valamik, körbe állták a tisztást és az egyikük egy zöldes kupolában Aeron teste fölé görnyedve két kézzel simogató mozdulatokat tett a levegőben, közvetlenül Aeron mellkasán és bordái környékén.  Körös-körül fáklyák, hogy jobban láthassanak a tisztást vigyázók.

- Különös népek, de igazán szelídek, ha hagyják magukat megismerni. – érkezett Eyes hangja a nő mellől, egy oszlopnak volt dőlve nem volt magas, épp hogy csak akkora, hogy egy ember kényelmesen neki tudott támaszkodni, több is volt ilyen egy körben Eyes mellett és mögött.  – Igyál, jót fog tenni. – valóban jól esett bele kortyolni, miután felkelt és a félvér mellé telepedett le törökülésbe.   – Tudod, a tündérmesék sokszor igazak. Tényleg vannak tündék, tündérek, és elfek. Talán, ez a szó illene rájuk a közös nyelvben. De ők még a tündéknél is sokkal, de sokkal visszahúzódóbbak, aztán ott vannak a sötét elfek. Szintén visszahúzódóak, míg ők, - itt a magas alakok felé bökött az italos poharával. – jámborak és barátságosak, addig a sötét testvéreik már nem. Gyűlölnek és megvetnek minden jót és szépet. Aeronnál találtak menedékre a mijeink. Az ő birtokai megfelelőek arra, hogy itt éljenek és cserébe Aeront is megvédik. Ritkán kötnek ilyen szövetségeket, de azok örökké tartanak, míg akár egy is él a Magasak közül. 

- Szóval Aeron nem fog meghalni? – kérdezte Anett s most először pillantott igazán Eyes acélkék tekintetébe.

- Nem. A sebei maguktól is összeforrtak volna, ha mi nem segítünk, így csak előrébb hoztuk a gyógyulásának idejét. – a félvér megforgatta a kezei közt a poharat majd bele kortyolt.  Anett csak most érezte, hogy igazán megnyugodott, azt hitte, hogy azok a valamik meg fogják őket ölni.

- Ezért nem jöhettem ki a házból? Ők mindig ott voltak körülöttünk… Miért nem éreztem, hogy néznek, vagy éreztem őket? – tette fel az egyértelmű kérdést a nő.

- Mert nem akartuk felfedni magunkat előtted. – telepedett le a főnök a párossal szemben. Ha jobban megnézte, tényleg sokkal magasabbak náluk, még Eyesnél is és Aeronnál is. Apropó a Gróf, elpillantott az elé telepedett mellett a földön fekvő férfi felé.

- Ne aggódj minden rendben lesz, hamarosan oda mehetsz hozzá s te is a segítségére lehetsz. –felelte a vele szemben ülő. – Mi vagyunk az Ealamathok, Eyes már egész jól elmesélte, hogy mik is vagyunk valójában. Itt élünk az erdőben, a fák között és vigyázunk rájuk, rátok.  Nem volt különös számodra, hogy sosem haltál bele azokba a kínokba, mérgezésekbe, amiken keresztül mentél? – szegezte az előttük ülő Anettnek a kérdést, egyúttal átható tekintetével fogva is tartotta a nőét.

- Nem tudtam, hogy mi történt, úgy értem olyan volt mintha elájultam volna. – töprengett Anett. – de aztán felébredtem mindig.

- Nos, ez végeredményben jó.  Sajnálatos, hogy ilyen életet kaptál. De mi csak így tudtunk segíteni neked.  Valamikor régen a családodat megátkozta egy sötét elf boszorkány. Aki olvasott a csillagokban és megtudta, hogy a te családod keresztezi a mi Aeronunk útját. Az átok egyébként súlyos lett volna, az első vagy a több büntetés közül valamelyikbe bele halált volna, de mi ezt nem hagyhattuk, bizonyos okokból. – fejezte be a mondandóját a magas férfi. 

- De, hogy, úgy értem miért? – hebegte a lány. Tanácstalanul pillantott végig a megtépázott ruhájára majd az előtte ülőre.

- Most, már oda mehetsz. Segítened kell, élőholt seregek közelednek és neki, minél hamarabb meg kell gyógyulnia. – azzal felállt és elindult, mögötte pedig Anett sietett.  Anett nem vette észre, hogy egyre kevesebben lesznek a tisztás körül, mire oda értek a Gróf mellé csak a félvér ült még ott ahol eddig is és a gyógyító, valamint a Főnök valamint Anett álltak Aeron teste felett.

- Ezzel tudsz segíteni rajta. Egy nagyobb tégely jelent meg a Főnök kezében észre se vette, hogy egy erszény van a férfire függesztve. 

- Ez, mi? – s már nyúlt is a tégelyért.

- Ez, Energia felszabadító kenőcs. Be kell masszíroznod Aeron testébe, a fejétől egészen a lábujjáig. – felelte a Főnök.

- Hogy miii?! – váltott egy oktávval feljebb Anett hangja. – ha közelebbről megnézte, látta, hogy nem a hideg földön fekszik, hanem egy lágy leheletfinom anyagon, amelyre még a gyógyító sem lépett rá s a férfi ágyéka sincs eltakarva, mint előtte a szobában. Úgy érezte a szája menten kiszáradt és idegesen toporgott az egyik lábáról a másikra.  – Miért nem ti teszitek meg?

- Normális esetben ezt a fajta kenőcsöt mi is csak saját magunkra kenjük. Hogy más ne érintkezzen velünk ekkor. Ki tudja, hogy milyen energiák, érzések szabadulnának fel akkor, egyszer próbáltuk, majdnem megölte a két egyén egymást… - a Főnök beleborzongva pillantott a távolba. – Mindazon által, rád nem fog haragudni, ha megteszed, ezt az apró kis segítséget nekünk.

- De… engem nem fog… - Anett habozott, hogy ki mondja-e vagy sem. – khm… megölni? – kérdezte a Főnöktől, aki már ott is hagyta, aki eközben letette a tégelyt Aeron teste mellé. S magára hagyták Anettet a gondolataival együtt. 

- Tudod, kegyetlen vagy. Aeron, még túl gyenge ehhez. Anett pedig… Még csak most tudta meg, hogy létezik egy másik világ is az övén kívül. – szemrehányóan meredt Eyes a Főnökre, aki csak mosolyogva ballagott el mellette.

- Lehet, de sürget az idő és különben is, a tisztásra csak az jöhet, aki tudja, hogy mit keressen és a vendégünk is. Itt van nem? – azzal el is tűntek a sötétségben. Mögöttük a tisztás homályba borult, Anett pedig még mindig ott állt Aeron teste mellett, lerúgta magáról a topánkáit és vonakodva letérdelt a férfi teste mellé. 

Még most is csukott szemekkel és nyugodt arccal meg kellett állapítania, hogy gyönyörű a Gróf.  Remegő ujjakkal hajtotta fel a ruhája ujját, de az mind úttalan visszahullott a csuklójára, mérgesen tépte le a vállainál fogva a ruha toldalékot, aztán közelebb lépett Aeronhoz, letérdelt és a sarkaira ereszkedett.  Nem tudta, hogy hogyan kezdjen hozzá, emlékezett, hogy a feje tetejétől egészen a lábujjáig be kéne kennie Aeront.

Ki nyitotta a tégely fedelét és belenyúlt, elhelyezkedett Aeron feje mellett aztán beletúrt annak hajába. Úgy tűnt mintha megmosták volna azt is ezek a különös lények, selymes volt és nem ragadt össze a vértől. Lágyan dörzsölte bele a férfi hajába, az ölébe fektette a férfi fejét és lágyan simogatva haladt tovább a tarkójához, a nyakára, majd az arcát is finoman el kezdte simogatóan masszírozni.

Aeron mindebből jó ideig nem érzett semmit, Anett pedig elmerült az érzésben, hogy a férfit simogatja, észrevette, hogy a férfi teste a kenőcs nyomán ezüstösen csillog, úgy érezte, hogy felszabadul benne valami, a tenyerétől kezdve egészen a bensőjéig, pillanatokig csak Aeron mellkasára támaszkodva, lehunyt szemekkel élvezte az érzést.

A Gróf ki tudja milyen hosszú ideje csak azt érezte, hogy lebeg, egy langyos meleg burokban, ami körbe öleli és megvédi minden gondtól és bajtól. Olyan volt mintha a vízben lebegne, és csak sodródna az árral. Teljesen lekapcsolta a külső érzékeit és elmerült a gondolatok nélküli világában.

Erős vibrálást érzett a mellkasában és a gyomrában, ami aztán átterjedt az egész testére. Képek jelentek meg arról, hogy milyen az, amikor a druida átváltozik, fájdalom mentes, örömteli és vad. De mindenkinél más. Összeszorult a szíve, hiszen tudta, hogy neki valamiért nem sikerül ez a folyamat. Nem akart semmire sem gondolni így próbálta elűzni a gondolatait mi több kikapcsolni, de nem ment az olyan könnyen.  Újabb vibrálást érzett s ismét megremegett tőle a belsője valami az elméjének, testének és a szívének mélyén megmozdult, először halkan felmordult.

Anett, már a második fényes valamiben mártózott meg és lökte ki magából, úgy érezte, hogy átadja Aeronnak. Így rendíthetetlenül dolgozott azon, hogy segítsen a férfin. S bár azt csak Aeron tudhatta, de nem tudott megállni addig ameddig minden vágyát és belső energiáját fel nem szabadította.

Anett ijedten hőkölt hátra, a férfiből jövő morgásra. Ám az pillanatokon belül el is halt, befejezte a hát bedörzsölését, s most visszafektette a férfit arra a puha anyagra, az ajkát beharapva szemlélte a derék csont ívét s az ottani domborulatot, maga sem vette észre , hogy mikor, de elkezdte úgy bebarangolni a férfi testét, hogy megérezze rajta azokat a domborulatokat amiket eddig csak a szemével járhatott be.

Az arca kipirult, igyekezett nem visszaélni a helyzettel, de nem tudta, hogy hogyan kivitelezze azt, hogy a férfi lába közti részt is bedörzsölje anélkül, hogy ne vörösödne fülig. De, hiszen senki sem látja! Akkor meg?! Semmi veszteni valója sincs. Egy csókot hintett Aeron arcára mivel nem mozdult a férfi így úgy döntött, hogy szabad a pálya. Óvatos lesz. 

Aeron ismerkedett az új érzéssel, ami a bensőjében kezdett kialakulni, gyenge érintést érzett az arcán, erre ismét elkezdett az a belső valami morajlani. Úgy érezte, hogy fel kell kelnie, ki kell nyitnia a szemét.  Az ujabb vibráló engeria löket érzésére nyitotta ki a szemét, döbbent és értetlen tekinettel meredt maga fölé a csillagos égre, aztán megérezte a fahéj és a szegfűszeg jellegzetes illatát, fel akart kelni, de csak egy nyűgös nyögésre futotta s épphogy csak fel tudta emelni a fejét a földről. 

A lány ajka csillogott a kenőcstől, s ő… úgy érezte már jócskán be van kenve vele.

- Mit… mit csinál maga?! – suttogta halkan Aeron.

- Bekenem magát, hát nem egyértelmű? – felelte a lány és mit sem törődött azzal, hogy Aeron immár fent van.

- Ohh… ott…

- Igen, Grófom? – tette fel ártatlanul Anett a kérdést.

- Én is be… hh… kenni! – egy nyögés hagyta el a férfi száját.  – Ne… csinálja… nem kell megtennie! – igyekezett felnyomni magát úgy, hogy megtámaszkodjon a könyökén, de nem ment. – Majd én… be…fe…je… zehmm… - suttogta erőtlenül Aeron, majd visszahuppant a lepelre, amin feküdt.

- Ne vicceljen, hiszen ellenkezni sincs ereje! – suttogta egy hatalmas pirral az arcán Anett. A keze végre tovább csúszott Aeron férfiasságáról le a combján, miközben egy újabb adag kenőcsöt  kanalazott ki a kezével jól, bedörzsölte Aeron mind két lábát, és ha tudott segíteni a férfi akkor a csípőjét megemelve bekente annak hátsó farpofáit is. A férfi hol becsukott szemekkel élvezte a nő energia kitöréseit, hol pedig nyitottan, ha jól megnézte, a saját energiái lágyan cirógatták és nyaldosták Anett kezét és egész testét, olyan más volt a két energia szintje és színe, Anetté bordó, míg a férfié mindenféle színben pompázott. Úgy érezte, hogy menten felrobban, ha nem kóstolja meg a nő ajkát de talán egyre gondolhattak, mert Anett rá pillantott és a tekintetük összefonódott. 

S Anett mozdult hamarabb, lenyalta Aeron ajka környékéről a kenőcsöt és egy csók kíséretében, amely Anett részéről igazán puhatolózó volt, hiszen ez neki az első igazi csókja.  Aeronnak már volt annyi ereje, hogy magára húzza a nőt és ha nagyon nehezen is, de az ujjai bebarangolhassák Anett combjait, és gyúrhassák azokat a selymes halmú fenekeket, az, hogy mennyire volt jó érzés a nő számára, rövidesen egy apró nyögés kíséretében ki is derült. Aeron kezdett belejönni a dologba, de azt nem gondolta volna , hogy ilyen lesz ha a nővel lesz. 

Nem, nem nem nem! Mieeez?!  - kétségbe esetten szakította meg a csókjukat, Aeron úgy érezte, hogy a bensője ki akar szakadni, hogy aztán újra egyesülhessen magában.

A következő pillanatban egy fátyolos tekintetű nő feküdt Aerontól nem messze, két druida állta el az útját. Pajzsot vontak maguk köré és a Anett köré is.

Aeron a földön feküt, méterekkel messzebb, mint eleddig, úgy tűnt őt is nagy erők választották el Anettől.

- A biztonságod érdekében itt kell maradnod, ha ki mész oda meghalsz. – felelte az egyik Magas.

Aeron ismét elvesztette az eszméletét. Egyedül volt a saját burkában, de mégsem. Érezte, hogy valami közeledik felé, lassú, könnyed járással.  Hangtalanul ordított fel, kívülről csak annyi látszódott, hogy vergődik.

- Az első forma befogadása mindig fájdalmas. Az, a lényének legbensőbb állata, amit nem választ az ember, hanem belőle alakul ki. – sajnálkozva állapították meg egymás között. Az Ealamathok, hogy ez bizony nem lesz könnyű Aeron számára.

- Hogy mi?!  - kétségbe esetten elindult Aeron felé, hogy segítsen neki, de egy fuvallat vissza lökte a földre majd indák jöttek elő a föld alól, hogy lefogják a lábát és ott is tartsák.  – Engedjenek oda, segítenem kell neki. Még nem fejeztem be! – követelőzött Anett.

- Már nem is kell, most, már ha minden jól alakul jobban lesz.

Ezekben a percekben Aeron abban a kis burokban, belső csatát vívott. Meg volt dermedve az előtte álló, hatalmas állattól, viszont nem akarta, hogy a közelébe jöjjön.  Amaz pedig csak dörgölőzött és dörgölőzött a burok falának, egyre rombolva azt a pajzsot a férfi körül.

Hatalmas mennydörgő bömbölés rázta meg a tisztást, Anett szíve majd kiugrott a helyéről, nem látott mást csak ködöt és homályt. Az Aeron körül álló alakok gyors átváltozásokba kezdtek, medve, farkas, sólyom és még jó néhány a lány számára ismeretlen állat csoportosult a ködös jelenség körül.